Világörökség Magyarországon


Egyéni keresés

Budapest, a Duna-part és a Budai Várnegyed (1987), valamint az Andrássy út és történelmi környezete (2002)

Vannak, akik első látásra beleszeretnek és vannak, akik csak hosszabb ismerkedés után válnak rajongóivá, de abban mindenki egyetért, hogy Budapest az egyik legszebb fekvésű város a világon. A Duna hatalmas folyama szeli ketté és osztja a hegy-völgyes Budára és a síkvidéki Pestre. A tavaszi napokon még ma is kék folyóban üde színfolt a Margitsziget zöldje. Barlangok, gyógyító hőforrások, természetvédelmi területek, s mindez egy 2 milliós, nyüzsgő nagyvárosban. A város műemlékei között a római kori amfiteátrum és a török fürdő éppúgy megtalálható, mint a szecesszió különleges, magyar változata.
A budapesti Duna-part épületein jól megfigyelhetők a magyar főváros történelmének különböző időszakai. Ez egyike a világ kiemelkedően szép látképeinek. A Világörökség részét képezi a Szabadság és a Margit híd által közrefogott budai és pesti Duna-part, továbbá a budai oldalon a várnegyed, a Gellérthegy a Szabadság-szoborral, a Citadellával és a Gellért Fürdővel, valamint a Víziváros barokk templomaival és törökkori fürdőivel. A pesti Duna-parton a Parlament, a Roosevelt tér a Magyar Tudományos Akadémia és a Gresham palota tartozik a világörökséghez. Az Andrássy utat a Millenniumi Földalatti Vasúttal, a Hősök terét és környékét 2002-ben csatolták a budapesti világörökségi helyszínhez. Buda település egyidős a Honfoglalással (896), de csak a XIII. században indult fejlődésnek, amikor IV. Béla király - védekezésül a tatárok támadása ellen - várat épített a dombra. Az udvar 1347-ben költözött Budára, s ekkor kezdődött meg a vár palotává bővítése a korabeli gótikus stílusban. Mátyás király uralkodása idején fényes, reneszánsz, királyi lakhellyé vált. A csaknem másfél évszázadig tartó török uralom alól 1686-ban szabadult föl a város. A három hónapig tartó ostrom jelentős károkat okozott a várban és a városban egyaránt. A középkori romok felhasználásával már a barokk jegyében indult meg az újjáépítés. Buda, Óbuda és Pest egyesítésével 1873-ban jött létre Budapest, melyhez méltó, új, reprezentatív királyi palota épült fel. A II. világháború alatt aztán az épület és a várnegyed súlyos károkat szenvedett. A romok eltakarításával megindult a még ma is tartó régészeti feltárás, a középkori maradványok helyreállítása is. Szemben, a pesti oldalon áll a világ egyik legszebb Parlamentje. 268 méteres hosszúságával, 96 méter magas kupolájával, az előtte hullámzó Dunával impozáns látványt nyújt. Csoportosan látogatható, s nemcsak a gyönyörű belső terek, a csillogó arany díszítések, a kor neves művészei által készített freskók és szobrok, a díszes lépcsőházak miatt érdemes felkeresni. Itt látható az első magyar király, Szent István 1000 éves koronája is. A Dunán elsőként megépült állandó híd a Lánchíd, amely a XIX. században William Tierney Clark angol mérnök tervei alapján Adam Clark skót mérnök irányításával készült. Budapest létrejöttével óriási fejlődés indult meg a városban. Ez egybeesett a magyar Honfoglalás 1000 éves évfordulójára való készülődéssel. Ekkor épült egységes építészeti koncepció alapján az Andrássy út.
A mai Belváros felőli szakaszát 3-4 emeletes, eklektikus, neoreneszánsz bérházak szegélyezik. Középső szakasza szélesebb, a három részre osztott úttestet kettős fasorok között húzódó sétányok választják el egymástól. A két szélső sávot eredetileg fakockákkal burkolták, itt lovagolhatott az úri közönség. A harmadik szakaszon előkertes bérházak, illetve parkokban épített nagyobb villák sorakoznak. Az épületek közül kiemelkedik az Operaház és a Balettintézet, a régi Zeneakadémia és a Kodály körönd sgrafitto-díszes sarokházai. A Hősök tere félköríves kolonnádjának szobrai a magyar történelem kiemelkedő uralkodóit és vezetőit örökítik meg. A tér két oldalán, egymással szemben áll a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok. A sugárút alatt húzódik a kontinens első földalatti vasútja.


  Pécsi Ókeresztény Sírkamrák

Magyarország déli részén, a Mecsek hegység lábánál fekvő Pécs éghajlata, növényzete, zegzugos utcácskái valósággal mediterrán hangulatot árasztanak. Gazdag művészeti életével, színházával, múzeumaival, fesztiváljaival nemcsak a környék, de az ország egyik jelentős kulturális központja is. A várost Kr. u. az I. században a rómaiak alapították. A IV. században Sopianae virágzó tartományi székhely és a kereszténység egyik jelentős központja volt. Szent István, az első magyar király 1009-ben püspökséget alapított itt, 1367-ben pedig a városban kezdte meg működését Magyarország első egyeteme. A 150 éves török hódoltság építészeti emlékei, a dzsámik, a török fürdő, és Idrisz baba türbéje ma is láthatók.
Az ókori Sopianae temetőjében a Kr. u. IV. században templomokat, kápolnákat, mauzóleumot és alattuk sírkamrákat építettek római elődeink. A több mint 200 éve folyó régészeti feltárások során a temetőépületek körül több száz melléklettel gazdagon ellátott sírra bukkantak a régészek. Sopianae temetőjét az itt előkerült sírok keresztény szimbólumokkal díszített mellékletei és az épületek bibliai tárgyú freskói alapján ókeresztény temetőnek tartjuk. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is itt maradtak fenn legnagyobb számban falképekkel díszített temetői épületek, ezért ez az ókeresztény épületegyüttes az emberiség története szempontjából kiemelkedő kulturális emlékcsoport.
Ókeresztény mauzóleum
A nagyméretű kápolna alatt sírkamra található. A festett falú cubiculum (sírkamra) és a kápolna szint között nem volt közvetlen építészeti kapcsolat, mindkettőt külön-külön bejáraton keresztül lehetett (és lehet ma is) megközelíteni. A sírkamra északi és keleti falát bibliai tárgyú freskók díszítik: Ádám és Éva a paradicsomi fával és a kígyóval, illetve az oroszlánok vermébe vetett Dániel próféta. A keleti falon a Krisztus-monogram töredékét és egy fehér ruhás ülő alak ábrázolását látjuk. A déli oldalfal előtt áll a III. századi faragott, fehér márvány szarkofág. A figurális ábrázolások közötti falfelületeket márványt utánzó festéssel és növényi mintával díszítették
.
I. sz. (Péter Pál) sírkamra
A kétszintes épület épségben fennmaradt dongaboltozatos sírkamrájának teljes belső falfelületét freskók borítják. A bejárattal szemközti falon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztusmonogramra. Az oldalfalakon Ádám és Éva, Noé, a háromkirályok, Jónás, Szűz Mária és a gyermek Jézus története elevenedik meg. A gazdag növényi és állati ornamentikával (galambok, pávák) díszített boltozaton négy kör alakú keretbe foglalt portré - talán az itt eltemetettek arcképei - is látható. A sírkamra és a közelében feltárt két kisebb, festetlen falú építmény a helyreállítási és restaurálási munkák befejezése után, rövidesen látogatható lesz.
II. sz. (Korsós) sírkamra
A föld alatti, festett falú, eredetileg dongaboltozatos sírkamra felett kápolna helyezkedik el. A sírkamrában két sír volt, melyek közül az egyik különleges, kettős fenékburkolatú. A falak gazdag geometrikus és növényi díszítése a Paradicsomkertet idézi. A kamra északi falába mélyített kis fülke kancsó és pohár ábrázolása, melyről a sírkamra a nevét kapta, az oltáriszentséget szimbolizálja.
Ókeresztény temetőkápolna az Apáca utcában
Az észak-déli tengelyű építmény északon apszissal zárul. Az apszisban Kr. u. 390 körül ülőpadot alakítottak ki és egy oltárlapot helyeztek el. Belső terében a padlószint alatt, négy sír került elő. A temetőkápolna annyiban különbözik más sopianaei temetői épületektől, hogy itt az épület belső járószintje alá mélyített sírokba és nem sírkamrákba temetkeztek a város keresztény lakosai.

Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj

Tokaj-Hegyalja hazánk legkiválóbb fehérborát termelő tájegysége. Mégis, a világörökségi rangot nem pusztán a szőlőtermesztésnek és a borászatnak köszönheti a vidék, hanem páratlan természeti adottságainak, építészeti és kulturális örökségének, valamint a helyi hagyományoknak is. A Magyarország észak-keleti részén elterülő borvidéken már a miocén korszakban is termett a szőlő, ezt bizonyítja az Erdőbényén talált Vitis Tokaiensis. Ez az ősi szőlőlevél, amely minden egyes szőlőfajta ősének tekinthető növény lenyomata, bizonyítja, hogy a szőlő őshonos növény Tokajban. A vitis sylvestris ősszőlő ma is vadon él a területen.
Tokaj, illetve a tokaji bor az 1500-as években nyerte el mai rangját, amikor a török hódoltság miatt a gazdasági élet központja Észak-Magyarország lett. Oláh Miklós monográfiája a Hungaria még a szerémségi borokat tartja a legjobbaknak, bár elismeri, hogy "a hegyek körül Tarcal, Füzér, Újhely, Sárospatak, Boldogkő, Szántó, Liszka mezővárosok mind kiváló bort termő hely. A tokaji világhírnevét - ha hinni lehet egy legendának - a tridenti zsinat hozta meg. Draskovics György 1562-ben a tridenti zsinaton egy ebéd alkalmával tállyai borral kínálta IV. Pius pápát, aki elragadtatásában így kiáltott fel: "..patrem sanctum talia vina decent! A lefordíthatatlan kettős jelentésű szójátékot (A pápához ilyen borok illenek - A pápához tállyai borok illenek) a jeles humanista, Bocatius János örökítette meg egyik epigrammájában. A XVII. századra a szőlőtermelésre alkalmas hegyoldalakat elsősorban a nemesség birtokolta, majd pedig igyekeztek a Felvidék kereskedelemmel foglalkozó szabad királyi városai is egy-egy birtokot vásárolni Hegyalján.
Ezek egyik csoportosulása az un. "Pentapolis: Kassa, Lőcse, Késmárk, Szepsi és Bártfa volt. Így Tokajban Kassa városa, majd Erdőbényén Lőcse, Tállyán pedig Bártfa szerzett birtokot. A termeltetést a helyben megbízott vincellérek irányították és szervezték. A bor kiváló minősége révén jövedelmezősége csábítóan hatott. A szőlőbirtokosok rendre szabályozták a termelést, a borkészítést és forgalmazását is. Az első ismert szabályozást a Mádon összeült Pentapolis-képviselők, továbbá a nemesi birtokosok fogalmazták meg 1641-ben. A török világ elmúltával egyre jelentősebb szerephez jutott a borkivitel. Mivel az egész környék szívesen árusította termékét "tokaji bor-ként, a 18. század elejétől jelen volt az az igény, hogy az országos főhatóság szabályozza a borkivitelt, amivel összefüggött az eredetvédelem is. Végül 1737-ben született egy királyi rendelet, mely felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a "tokaj bor előállításához alkalmas szőlő termelhető. Ezzel megszületett a világ első zárt borvidéke. A szőlőhegyeken elsősorban furmint, hárslevelű és sárga muskotály alkotják az ültetvényeket. Mind a három fajta alkalmas az aszúsodásra.

A nemespenésszel befedett pincékben érik a "tokaji, a királyok bora, a borok királya - "vinum regnum, rex vinorum. Az alapborok (ordinre) mellett évszázados technológia alkalmazásával készül a főbor, az aszú. A megtiport lengyel nemesség igénye teremtette meg az aszúszemekkel kevert "élő fürtök együtt feldolgozása révén előállott "szamorodnit (lengyelül samo rodnij - ahogy született), a középminőségű tokajit is.
Az évszázadok során különböző népcsoportok - szászok, svábok, lengyelek, románok, zsidók, örmények - telepedtek meg Tokaj-Hegyalján, akik mind vallásukkal, mind építészetükkel, mind hagyományaikkal gazdagították a térséget. Ma a népi építészet emlékei mellett egyedülálló értéket képviselnek az arisztokrácia és a polgárság XVI - XIX. századi épületei is.
A tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredes egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a Tokaji történelmi borvidéket, mint kultúrtájat, felvette a Világörökségi Listára.

Tokaj-Hegyalja őrzi, ápolja értékeit. A több mint félszáz éves hegyaljai bormitológiát számos szobor örökíti meg a térségben. Ennek jegyében kerülnek megrendezésre évről évre a szüreti fesztiválok is, illetve a minden év májusában megrendezett Tokaji Borok Fesztiválja.

Az Agaigteleki és a Szlovák Karszt barlangj
Az Aggteleki Nemzeti Parkot elsősorban az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a barlangok védelme érdekében hozták létre 1985-ben. Területének 75%-át lombhullató erdők borítják. Mozaikszerűen elhelyezkedő tisztások, sziklagyepek, kőkibúvásos hegyoldalak biztosítanak életteret az értékes növényeknek, a gazdag rovarvilágnak és a területen előforduló több mint 220 madárfajnak. A nemzeti park viszonylag kis területén (közel 20 000 ha) több mint 200 kisebb-nagyobb barlang található.

karsztvidék és egyben Magyarország leghosszabb barlangja a Baradla-barlang, amelynek hosszúsága az oldalágakkal együtt 25 km. Ennek 5,6 km-es szakasza Szlovákia területén fekszik és Domica néven ismert. A barlang kb. 230 millió éves közép-triászkorú mészkőben alakult ki. Kialakulásának kezdetét a földtani adatok alapján kb. 2 millió évvel ezelőttre tehetjük. A patakok vizei a mészkő repedésrendszerébe kerülve oldó és koptató hatásukkal tágították a hasadékokat, lassan létrehozva a mostani járatokat. A csepegő vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos nagyságú, színű és formájú cseppkövek díszítik a járatokat. A cseppkövek megmozgatták a felfedezők és látogatók fantáziáját. Így születtek az olyan beszédes fantázianevek, mint a Sárkányfej, Tigris, Anyósnyelv, Oszlopok Csarnoka vagy az Óriások Terme.
A régészeti feltárások során talált számtalan lelet bizonyítja, hogy már az őskor embere is ismerte, sőt lakhelyül használta a Baradlát. Ugyancsak látogatható a hidrológiai jelentőségű Vass Imre-barlang, valamint a légúti megbetegedésben szenvedők gyógyítására alkalmas Béke-barlang. A barlangokat 1, 2, 5 vagy 7 órás vezetett túra keretében lehet bejárni. Ezek Aggtelekről és Jósvafőről indulnak. A Baradla-barlang kiváló akusztikájú, kivételes szépségű hangversenytermében rendezett komoly- és könnyűzenei barlangkoncertek különlegesélményt nyújtanak a látogatóknak.
A felszínen jelzett túraútvonalak vezetnek. Az öko-, botanikai, illetve zoológiai túrák keretében a karsztfelszín értékeivel, főbb növénytársulásaival, élőhelyeivel, a hagyományos tájhasználattal, a falusi életmóddal, gazdálkodással, ipartörténeti és kultúrtörténeti emlékekkel, illetve a még fellelhető népszokásokkal, hagyományokkal és mesterségekkel ismerkedhet meg a látogató. Az Aggtelek és Jósvafő közötti 7 km-es út a Baradla-tanösvény; sárga sáv jelzi, időigénye kb. 3 óra. A Jósvafő körüli 9 km-es Tohonya-Kuriszlán tanösvény megtételéhez mintegy 6 óra szükséges. Az Alsó-hegyi Zsombolyos tanösvényt fehér körben piros "T" betű jelzi.

Hollókő
Budapesttől mintegy 100 km-re festői környezetben, a Cserháthegység dombjai között bújik meg Hollókő. A falu története a XIII. századig nyúlik vissza, akkor, a tatárjárás után épült a Szár-hegyen álló vár. Neve talán abból a legendából ered, hogy egy várúr szépasszonyt rabolt, akinek a dajkája boszorkány volt. A dajka szövetkezett az ördöggel, hogy kiszabadíthassák a lányt. Az ördögfiak holló képében elhordták a vár köveit és az itteni szikla tetején felépült Hollókő vára. A várhoz érdemes fölsétálni. Kiállítás mutatja be az itt talált fegyvermaradványokat, ágyúgolyókat, kőfaragványokat. Gyönyörű kilátás nyílik innen a környező védett területre, mely a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik.
A település többször leégett, mert az épületeket a XX. század elejéig könnyen gyulladó zsúptetővel fedték. Az utolsó, 1909-es tűzvész után az eredeti formájában állították helyre a házakat, de most már vályogfallal és cseréptetővel. Jól megfigyelhető a hagyományos középkori faluszerkezet; az egyetlen hosszú utca két oldalára merőlegesen keskeny telkek futnak le. A település közepén, mint egy kis "szigeten" áll a falu temploma. A fatornyos, zsindellyel fedett római katolikus templom 1889-ben épült. A falu közel 60 védett épülete jellegzetes, kontyolt nyeregtetős parasztház, melyet áttört faragással díszített deszkamellvédes tornácok kereteznek. Beosztásukat tekintve az épületek híven őrzik a XVII. századi palóc építkezési szerkezetet; 3 jól elkülöníthető helyiségből állnak. A tornácról közvetlenül a főző-étkező helyiségbe, a pitvarba lépünk.
Télen aludni is itt a legjobb - a kemence padkán. A konyhához csatlakozott az éléskamra, ahol a gabonát és a mezőgazdasági eszközöket is tárolták, valamint az idős emberek hálóhelye volt. Az utcafront felőli ún. tisztaszoba a ház éke, dísze, melyet Hollókőn nem csupán a vendégek számára tartottak fönn, hanem a ház ura lakta a családjával. A család bővülésével hosszában toldottak a házhoz, így alakult ki a ma is látható épületegyüttes, melynek egyikében található a Falumúzeum. Itt tekinthető meg a házak belső kialakítása, berendezése, dísz- és használati tárgyai. A régi népi mesterségek közül a textilkészítést mutatják be a szövőházban, ahol az ősi technikákon kívül repülővetélővel ellátott takács szövőszéken is dolgoznak.

Más épületekben tájház, posta, óvoda található, tehát ez nem egy szabadtéri múzeum, hanem egy valóságos, élő falu. Több házban van szálláslehetőség, illetve étterem.
Az alig 400 lelkes település lakói a palócok. Különleges nyelvjárásuk mellet őrzik, ápolják hagyományaikat, színes, gazdagon díszített népviseletüket. Nagyobb ünnepekkor ma is viselik az általában maguk készítette ruhákat. A legszebb a fiatal lányok és a menyasszonyok ünnepi viselete; a piros vagy kék selyemszoknya alatt 6, 8 olykor 10 hófehér, keményített alsószoknya látszik. Talán a leglátványosabb ünnep a Hollókői Húsvét, amikor nemcsak a ruhákat, hanem a húsvéti szokásokat, népi mesterségeket is bemutatják. Sok látogatót vonz a Nógrádi Folklór Fesztivál és az augusztusi várjátékok, októberben pedig a szüreti felvonulás, illetve a várban és a templomban rendezett koncertek.


Az ezeréves pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete
Az egykori Pannónia provincia adta annak a hegynek a nevét (Mons Pannonia), amelyen a Szent Márton nevét viselő monostor épült, s amely hamarosan "Szent Hegy" (Mons Sacer) lett. A bencés szerzeteseket Géza fejedelem telepítette le 996-ban. Fia, Szent István, a második évezred kezdetén, az alapítólevélben birtokokkal és kiváltságokkal látta el a monostort. Az itáliai és csehországi szerzetesek kezdték meg a közösségi életet, a közös imádságot, a bencésekre jellemző lelkipásztori és kulturális munkát. A monostor tagjai minden nap imádkoznak Magyarország sértetlenségéért.

Az ezeréves szerzetesközösség és épületei együtt éltek és együtt szenvedtek hazánkkal. Az első épületek elpusztultak, de ezeken az alapokon újult meg többször is a templom és a monostor.
A nyugati apszis valószínűleg az első templomból való, a falak lényegében az 1137-ben felszentelt templom falai, az oszlopok és a korai gót boltozat a XIII. század első negyedében épült fel. A török kor pusztításait 1700 körül barokk stílusban hozták rendbe, a monostor jelentős része ekkor épült, benne a refektóriummal. A XIX. század első évtizedeiben építették a klaszszicista tornyot és a könyvtár épületét, XX. századi a gimnázium és a diákotthon olaszos jellegű épülete. A modern főkapun belépve jobbról a főapátság barokk épülete, balról a gimnázium és diákotthon oszlopos bejárata fogad bennünket. A főapátságban több mint 40 szerzetes él, az iskolában tanuló fiúk száma 320 körül mozog. Az udvaron továbbsétálva jutunk a belső udvarba, a neoklasszicista homlokzat már a középkori épületrészt takarja.

A bazilika rangot élvező apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz részek vannak, ezeket a XIX. századi restaurálás igyekezett egymással összhangba hozni. A templom déli oldalához simuló késő-gótikus keresztfolyosót (1486) a monostor legértékesebb építészeti-szobrászati alkotása, a Porta Speciosa, az ékes kapu köti össze a templommal. A kerengő közelében van a barokk ebédlő és itt található a főapátsági levéltár is, amely olyan értékes dokumentumokat őriz, mint például a legrégibb magyar és finn-ugor írott nyelvemlék, a tihanyi apátság alapító oklevele, vagy az 1090 körül kiadott pannonhalmi öszszeíró- levél az első magyarországi könyvjegyzékkel. Az apátság XIX. századi klasszicista könyvtára mintegy 350 ezer kötetével Európa egyik leggazdagabb kolostori könyvtára. A gyűjtemény legértékesebb darabjai az ősnyomtatványok és kódexek. Kézirattára a magyar egyházi és világi kultúra sok páratlan értékével büszkélkedik. A főapátság gyűjteményei éremtárra, kőtárra, metszetgyűjteményre és képtárra tagozódnak. A könyvtárépület földszintjén található kiállítótérben évente változó, időszaki kiállítás tekinthető meg. A főbejárattal szemben arborétum található, ahol majd 400 növényfajt gondoznak. A közeli kilátóról szétnézve a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet dimbesdombos vidékében gyönyörködhetünk.
Az ezeréves Főapátság csak helyi tárlatvezetővel tekinthető meg. Az istentiszteletek ideje alatt a Bazilikában a vezetés szünetel.
A nyári hónapokban - a hagyományos orgonahangversenyek mellett - zenei fesztivál várja a látogatókat
.
2003 tavaszán nyitotta meg kapuit a vendégek előtt a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. Az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést nyerhetnek a pincészet munkájába, valamint megkóstolhatják boraikat.

Fertő-tó/Neusiedler See kultúrtáj
A Fertő-tó Ausztria és Magyarország területén található, így a két ország közös felterjesztése alapján került fel a Világörökségi Listára. A tó a Fertő-Hanság Nemzeti Park része, 1979-ben az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította, és Európa nemzetközi jelentőségű vadvizeként tartják számon. A számos ritka, csakis itt élő növény és a kétszáznál is több fészkelő, vonuló madárfaj védelme érdekében a Nemzeti Park egyes részei csak engedéllyel és kísérővel látogathatók. A Fertő vízi telepe nyáron népszerű strand; lehet itt fürdeni, szörfözni, csónakázni és vitorlázni. A tó körül kerékpárút épült.
Fertő az eurázsiai sztyeppetavak legnyugatibb képviselője, s egyben Európa legnagyobb szikes tava. A víz sekély, a vízmélység állandóan változik, de átlagosan az egy métert sem éri el. Többször is kiszáradt már a tó, legutóbb 1867-1871 között. Elsősorban a talajvíz és csapadékvíz táplálja, továbbá két patak folyik belé. Természetes lefolyása nincs, vizét a Hanság-főcsatorna vezeti el
.
A Fertő-Neusiedler régió viszonylag kis területén különböző klimatikus viszonyok uralkodnak; a kontinentális, a szubmediterrán és az alpesi éghajlati hatások találkozása változatos növény- és állatvilágot eredményez. A tó partját a kontinentális szikes tavakra és tengerpartokra jellemző sótűrő vegetáció díszíti. A sűrű nádasok és a mintegy 80 sós mocsárfolt valóságos madárparadicsom.
A tó környéke 8000 éve különböző kultúrák találkozópontja. A régészeti feltárások során az i.e. VI. századból származó, emberi településre utaló eszközöket találtak. Kelták és rómaiak is éltek itt, megtalálták például egy fürdő maradványait Marcus Aurelius (161-180) idejéből. Már a rómaiak is bányászták az itteni mészkövet; a fertőrákosi kőfejtő ma színházi- és operaelőadások különleges díszlete.

A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete. A Fertő-tó közelében található települések - Balf, Hidegség, Fertőboz, Hegykő - középkori eredetűek. A környék jelentős kastélyai a XVIII. században épültek. A fertődi, pompás Esterházy-kastélyban több mint egy évtizedet töltött udvari zeneszerzőként Joseph Haydn. Nagycenken a Széchenyi-család egykori kastélyában Széchenyi István, a "legnagyobb magyar" életművét bemutató kiállítás látható. A kastélytól kisvasút vezet Fertőbozra. A klasszicista gloriettről páratlan kilátás nyílik a tóra.
A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba.
A táj állandó változását az itt élők mindig is mondákkal, mesékkel támasztották alá, melyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak e vidék kulturális örökségéhez. A Fertő-Neusiedler See környéke olyan egyedülálló természeti és földrajzi fejlődés eredménye, melynek alakulásában nagy szerep jutott az egymást követő népcsoportok kultúraváltásainak. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyet

Hortobágyi Nemzeti Park

A Hortobágy Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, amely nem az erdők kiirtása és a folyószabályozás eredményeként jött létre. Az 1973-ban létrehozott első magyar nemzeti park az ország legnagyobb védett területe (82 ezer hektár). Jelentős része bioszféra rezervátum, egynegyede pedig a vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény alapján nemzetközi védettséget is élvez.
A Hortobágy az ember és természet kíméletes földhasználaton alapuló, s így fajok és élőhelyek tekintetében nagyfokú biológiai változatosságot fenntartó, harmonikus együttélésének egyedülálló példája. Kimagasló tájképi értékekkel rendelkezik, pedig első látásra nincs itt semmi. Ha körbetekintünk, az a legfeltűnőbb, hogy nem akasztja meg a tekintetet semmiféle építmény, de még dombok, hegyek sem. A délibáb forró nyári napok látványossága, amikor olyasmit látunk a tájban, ami nincs is ott.. Ahhoz, hogy felfedezzük, milyen kincseket rejt e vidék, nem elég csak átutazni rajta. A nemzeti park területének döntő hányadát természetes élőhelyek, szikes puszták, rétek és az ezek közé ékelődő kisebbnagyobb mocsarak alkotják.
Természetvédelmi szempontból is nagy jelentőséggel bírnak a jóval kisebb területet lefedő mesterséges vizes élőhelyek: a legrosszabb minőségű legelőkön, illetve egykori mocsarak helyén az elmúlt száz évben 6 ezer hektáron kialakított halastavak. A folyószabályozások előtti vízivilág képét mutatja a Tisza-tó, a 70-es években létesített víztározó. A mocsarak és halastavak a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei. Eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták a Hortobágyon, melyből 152 fészkel is a nemzeti parkban. Az egyik legnagyobb látványosság kétségtelenül az őszi daruvonulás.
E fajból, mely egyúttal a nemzeti park címermadara is, októberben több tízezer példány is megfigyelhető, amint éjszakázó helyükre húznak a puszta fölött. A Hortobágy soha nem volt sűrűn lakott, csekély számú falvai a tatár és a török támadások során elpusztultak. A puszta egyhangúságát a több ezer éve itt élt nomád népek halomsírjai és őrhalmai, a kurgánok - népi nevükön kunhalmok - törik meg.
A Hortobágy pusztáin legelő vadállatokat, az őstulkot és a vadlovakat a háziállatok váltották fel. Szép számmal található ezen a vidéken a szívós, igénytelen rackajuh és a szürke marha. Kevésbé ősi fajta a jó szalonnájú mangalica disznó, illetve a nóniusz ló. Ez utóbbi őse a XIX. század elején került a Hortobágyra Normandiából. A látogatót ámulatba ejti a csikósok ügyessége és a vágtázó ménes látványa. A pusztában élő pásztorok nem használtak állandó épületet maguk, illetve állataik részére. A legtöbb ősi hortobágyi pásztorépítmény - a vasaló, a szárnyék vagy a kontyos kunyhó - igen egyszerű, de praktikus, elsősorban nád felhasználásával készült. Az állatok itatására szolgáló gémeskutak a magyar puszta jelképévé váltak. A pusztán átvezető kereskedelmi utak mellett 10-12 kilométerenként csárdák épültek, ahol az átutazók megpihenhettek, és ahová a pásztorok is gyakran betértek.
A csárdák ma is jó szolgálatot tesznek a turistáknak, akik megkóstolhatják a kitűnő pásztorételeket és az alföldi konyha más jellegzetességeit is. Hortobágy település idegenforgalmi központjában, a Nagycsárda egykori szekérállásában kapott helyet a pásztorkodás történetét, tárgyi emlékeit bemutató Pásztormúzeum. A Budapestet Debrecennel összekötő út részeként a Hortobágy folyón 1827-ben kőhíd épült, melyet boltíveinek száma alapján Kilenclyukú Hídnak keresztelt el a népnyelv.
A nemzeti park védett növény- és állatvilágának megismerését négy bemutató terület és tanösvények segítik. Utazás előtt érdemes tájékozódni a látogatható területekről a Tourinform irodákban vagy a nemzeti park igazgatóságán.
A rendszeres programok közül legismertebb a májusban megrendezett Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozó, a Hortobágyi Lovasnapok és az augusztusi Hídi Vásár.