Az álmok szigete, a szerelem szigete, a luxus szigete. Efféle jelzőkkel illetik a taljánok eme büszkeségét. Mondják, e tájékon járva köttette árbochoz magát Odüsszeusz, hogy ellen tudjon állni a szirének énekének. Időzött itt Gorkij, Pablo Neruda és Graham Greene is. Úgy tűnik, itt minden csupa fény és ragyogás. Vagy mégsem?
Szép ez a sziget. Van, aki esküszik rá, hogy a világ legszebbike. Készül is sok ranglista ez ügyben, ám azok utóbbit nem támasztják alá. A National Geographic magazin világ legszebb szigetei rangsorában az angol Scilly- a spanyol Kanári- és a skót Fair szigetek mögött negyedik európaiként csupán a lista 7. helyén szerénykedik Capri. A TripAdvisor közösségének szavazásán Belize nyert, Capri nem is került az első tízbe, míg a Viaggi Magazine című olasz utazási magazin olvasói szerint Capri csak a 18. (!) legszebb európai sziget.
Ezeket olvasván a sziget lakói talán el is keseredhetnének, ám nem teszik. Miért is tennék, hiszen idegenforgalmuk az egekben szárnyal. Capri kellemes éghajlata, kulturális és természeti látnivalói komoly csáberőt jelentenek. Na, meg persze az is, hogy a szigeten számtalan celebritás lazít szívesen. Sokan gondolják úgy, hogy ha már ezek a „nagy emberek” is errefelé veszik az irányt, akkor ez csakis egy különleges hely lehet.
Ami igaz is, hiszen sehol sem ilyen kék a tenger (máshol másfajta kék), sehol sem ilyen kék a barlang (máshol másfajta kék), és persze kék gyíkok is csak náluk napoznak a Faraglioni-sziklákon. Aztán itt van még a Villa Jovis, a Castello Barbarossa, Augustus kertje, a Santa Maria del Soccorso vagy az Arco Naturale, és a sor még hosszan folytatható. Ezek valóban mind-mind itt vannak. Ám van még itt valami más is.
Ezt a valamit meg úgy hívják: lehúzás. Capri köztudottan drága hely, aki ide indul, az kösse jól fel... akarom mondani töltse jól fel a bankkártyáját, mert lesz helye a pénznek. Drága a szállás (ez okból a legtöbben csak egy napra ugranak át a „szomszédból”), drágák a belépőjegyek, meg úgy általában minden. Fizetni kell jószerével még a levegővételért is. Lássunk egy-két szép példát:
Kék-barlang (Grotta Azzurra) – Kezdjük egy kis matematikával: Kikötő - Kék barlang hajóút 15 euro, belépőjegy a barlangba 12,50 és erre jön még a csónakosnak (kötelezően adandó, kikövetelt!) borravaló, mondjuk 5 euro. Ez összességében annyi, mint 32,50 euro, azaz jó magyar forintban közelíti a tízezret. Mindez egy 2-3 perces programért!
A magas árak mellett talán a csónakos borravaló követelése tűnik a legpofátlanabbnak, különösen a szolgáltatás minőségét figyelembe véve. Mert hogy is néz ki a dolog? A nagy hírű barlangot látni kívánó jóember negyedmagával beül a csónakba, majd annak alacsony bejáratához érve (korántsem a boldogságtól) hátradől. 
Teszi ezt abból a célból, hogy egyáltalán be tudjon jutni a csodák birodalmába. Na most, amennyiben nem megfelelő sorrendben ültek be a ladikba (honnan is tudnák, mi vár rájuk), a leghátul ülő igen csak benyalta a dolgot, mert az előtte helyet foglalók teljes súlyukkal ránehezednek.Ha történetesen egy pillesúlyú „versenyző” ül ott, és „szerencséjére” egy sumo birkózó forma figura foglal előtte helyet, akkor életre szóló „élményben” lesz részre. Az meg már csak hab a tortán, hogy a csónak aljában áll a víz, és ebből adódóan a ruhája is csuromvizes lesz.
A nyári csúcsidőszakban (július-augusztus) valósággal özönlenek a szigetre a turisták, mondhatni annyian vannak, akár a kínaiak. A hasonlat nem is igazán sántít, mert az egy napra ide érkezők között nagy számban fedezhetők fel kínai „hadak”.
Ez a tömeg is „nagyszerű” gondolatot inspirált: belépési díjat kell szedni mindenkitől, aki a szigetre lép. Az összeg (1 euró) kevésbé mellbevágó, mint maga a gesztus: belépődíjat kérni azoktól, akiket egyébként ezt követően fognak jól „megkopasztani”
Szóval - mint látható – e tájon még a semmit is luxusadó terheli. Ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor rá kell jönnünk, hogy ez a Capri dolog erősen el van túlozva. Ennyire szép városkát bárhol találni Európában. Sokakat az vonz ide, hogy a sziget a celebek egyik kedvenc tartózkodási helye, meg hogy mennyi híresség megfordult már itt. Ám, ha ezt a feeling-et kivesszük a képből, akkor nem igazán különbözik a hely sok más mediterrán társától.
Azért az életben egyszer látni kell :)
Kollát Gyula
