Gyermekkorunk mesehőseit formázó cseppkövek törékeny szépsége, kristályok csillanó fénye, évmilliók faragta sziklák. A végtelen csendben kristálytiszta, áttetsző, zöldeskék vízen hangtalanul sikló csónakok. A káprázat neve: tavasbarlang.
Véletlenül bukkantak rá a múlt század elején. Kutat fúrtak egy épülő ház kertjében és a fúró nyomán egy, a város alatt mindössze 15-20 méteres mélységben futó, mintegy 5 km hosszú barlangrendszer járataira bukkantak. Egy évtizeddel később 1913-ban már meg is nyitották a látogatók előtt, sőt újabb másfél évtized múltán már fényár öntötte el a termeket, folyosókat. A Tapolcai-tavasbarlang lett hazánk első villanyvilágítással ellátott föld alatti látványossága.
Az látogatók számára az igazi csoda újabb tíz év múlva, 1938-ban következett be, amikor is csónakkal bejárhatóvá tették a vízzel borított részeket. A barlangi törmelékek eltávolításával alakították ki a híres csónakázó körfolyosót, amely több felszín alatti tavat köt össze. A vizes ág 200 méterét víz alatti reflektorok világítják meg, így a szerencsésebbek a barlang egyetlen halfaját, a fürge csellét is megpillanthatják.


Az alumíniumipar gazdaságosságának csökkenése azonban értelmetlenné tette a karsztvízszint alatti kitermelést és megkegyelmezett a Bakony élővilágának, mocsarainak, lápjainak, karsztforrásainak.
Forrás: http://szepvilagunk.weebly.com